A BIM modell a költségvetés 70%-át adja. A maradék 30% a margin

A modell LOD 400. Gyártásra kész, minden elem pontos mérettel és pozícióval. A mennyiségkivétel mégis három napig tart.

Ez nem a modellező hibája, és nem is a költségvetőé. A kettő között van egy rés, amelyről ritkán beszélünk nyíltan.

Amit a modell ad

A modellből a mérhető rész jön ki, és az pontosan jön ki. Légkezelők és folyadékhűtők darabszáma, légcsatorna felülete négyzetméterben, csőhossz méterben, szigetelés felülete, fan-coil és VAV egységek száma, szerelvények és tartószerkezetek darabszáma.

Ez valódi érték. Minden hossz, felület és darabszám mérve van, nem becsülve. Nagyjából a költségvetés 70%-a.

De tenderezni ebből nem lehet.

Amit nem ad

A maradék 30% minden egyes alkalommal kézi munka:

• Anyagveszteség és szabási ráhagyás — jellemzően 5–10%, anyagfüggő
• Segédanyagok — tömítések, szigetelőanyag, hegesztési anyagok, rögzítések
• Szerelési munkaóra, megközelítés és helyszíni anyagmozgatás
• Beszabályozás és bemérés (TAB)
• Rendszermosatás, nyomáspróba, üzembe helyezés
• Generikus tervezői objektumok — cikkszám, ár és szállítási határidő nélkül

Az utolsó pont a legdrágább. A „légkezelő, 12 000 m³/h" nem olyan tétel, amit a beszerzés meg tud rendelni. Valakinek meg kell keresnie a gyártót, az árat és a szállítási időt — tételenként, kézzel.

Ez a 30% körülbelül három nap tenderenként. És mivel a határidő szorít, ami kimarad, azt a margin nyeli el.

Hogyan zárható be a rés

Az AI mennyiségkivételi asszisztens nem a modellt méri újra. Azt teszi hozzá, amit a modell nem tud hordozni.

Kiolvassa a műszaki leírásból a segédanyagokat és rögzítéseket, és hozzáadja a költségvetéshez — egy valós projekten ez 1940 tétel volt. Anyagfüggő veszteséget számol, nem általános szorzót, hanem az adott cég korábbi, lezárt projektjeiből tanult értéket: légcsatornára 5%, csővezetékre 7%. Hozzáadja a szerelési, beszabályozási és üzembe helyezési órákat a saját történeti adatokból — ugyanezen a projekten 4120 óra. Végül összeveti a műszaki leírást a modellel, és megjelöli, ami hiányzik: hét tétel került a költségvető elé megerősítésre.

A kulcslépés viszont a párosítás. Minden generikus modellelem valódi szállítói termékhez kerül: cikkszám, egységár, szállítási határidő. A „légcsatorna 600×400, B osztály" konkrét termékké válik, árral és nyolcnapos szállítási idővel.

A kimenet ettől már nem költségvetés. Beszerzésre kész csomag, szakáganként és szállítónként bontva.

Honnan jönnek a veszteségszámok

A veszteségszázalék az a tétel, ahol a legtöbb pénz múlik egy feltételezésen. Az iparági hüvelykujjszabály légcsatornára 5–10%, és a legtöbb költségvetés a felső értékkel dolgozik, mert az biztonságos.

Csakhogy a biztonságos érték versenyhátrány. Ha a valós veszteség 5%, de 10%-kal árazunk, a tender drágább a szükségesnél — és a különbség nem margin, mert a versenytárs ugyanezt olcsóbban adta be.

A rendszer ezért nem iparági átlagot használ, hanem az adott cég lezárt projektjeinek tényadatait: mennyi anyagot rendeltek meg, mennyi épült be, mi volt a valós különbség. Projekttípusonként és anyagonként külön. Ebből lesz légcsatornára 5%, csővezetékre 7% — nem becslés, hanem mérés.

A költségvető hagy jóvá minden számot

Ez nem változik, és nem is szabad, hogy változzon.

A rendszer mér és párosít, a költségvető pedig felülvizsgál. Egy valós tenderben a hidraulikus szerelési óradíjat a költségvető 32 euróról 34,50-re módosította — mert ismerte a helyszínt, és a rendszer nem. A tender végösszege 665 350 euró lett, minden sora emberi jóváhagyással.

Az AI nem dönt árazási kérdésben. Előkészít, hogy a döntéshez legyen miből.

Mi változik

• Mennyiségkivétel ideje: három napról három órára
• Kimaradt tételek: több helyett gyakorlatilag nulla
• Anyagveszteség: becsült helyett mért
• Tenderbeadás: csúszásveszélyes helyett időben

Kié az adat

Ez a kérdés jogosan jön elő először. A mennyiségkivételi rendszer a cég legérzékenyebb üzleti adatait látja: milyen áron szerez be, mekkora veszteséggel kalkulál, mekkora margint tesz rá, mennyiért adta be a tendert.

Ha ez az adat egy közös, több felhasználót kiszolgáló modellbe kerül, abból előbb-utóbb a versenytárs profitál. Ezért fut a rendszer a megrendelő saját európai uniós felhőkörnyezetében, és ezért nem kerül az adat harmadik fél általános modelljének tanításába.

A tanulás így is működik — csak a saját adatokon belül marad. A cég a saját történetéből tanul, nem az iparágéból.

Alvállalkozói csomagok

A kimenet nem egyetlen hosszú lista, hanem szakágankénti és szállítónkénti bontás: légtechnika, hidraulika, gépészeti berendezések, szigetelés és beszabályozás külön csomagban.

Ez azért lényeges, mert ajánlatot nem a teljes költségvetésre kérünk, hanem csomagonként. Ha a bontás automatikusan elkészül, az ajánlatkérés kimehet aznap, nem három nappal később — és a beérkező ajánlatok összehasonlíthatók lesznek, mert ugyanarra a tételsorra érkeznek.

Miért most

A mennyiségkivétel automatizálásának kísérletei eddig azon buktak el, hogy a szabályalapú rendszerek nem tudták értelmezni a műszaki leírást, és nem tudtak generikus elemet valós termékhez párosítani. Ez a két dolog változott meg.

A kérdés épületgépészeti és fővállalkozóknak egyszerű: a mennyiségkivételre fordított időből mennyi megy arra a részre, amit a BIM amúgy sem tud megadni?